Életkép egy elfekvőosztályon. Kínos valóság Fotó: Maklári P.
Az OBSI orvosai azért fordultak a nyilvánossághoz, mert kétségbeejtőnek tartják, hogy "mindennapossá vált az eszköz-, vér-, gyógyszerhiány, az intenzív osztályos hely-, a műtőkapacitás-hiány, a nővér- és szakasszisztens-hiány és egyáltalán az alapvető pénzhiány. Vagyis a központilag elfogadott alulfinanszírozás miatt az elvárhatónál lényegesen alacsonyabb szint? ellátásban részesülnek betegeink, esetleg olyan sérülteket veszíthetünk el, akik normális körülmények között megmenthetők lennének" – olvasható a kiáltványban. Mikola válasza minderre a következő volt: a traumatológiai ellátásnak félkatonai körülmények között kell zajlania, és nincs helye ezen a téren semmiféle rebelliónak vagy demonst-rációnak.
Az egészségügyi miniszter reakciója ellenére azonban egyre többen csatlakoztak, lapzártánkig öt kórház, valamint az Aneszteziológusok Társasága, az Orvosi Kamara, a Kórházszövetség, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete és az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete is a "rebellisek" mellé állt. Bár a héten az egészségügyi tárca helyettes államtitkára bejelentette, hogy az OBSI 61 milliós támogatást kap, de a minisztérium továbbra is kitart amellett, hogy az egész ügy "fel van fújva".
Pedig szakmai szervezetek már korábban is jelezték, hogy a gyógyítás szabadsága egyre inkább illúzió. Az egészségügyi intézmények a működőképességüket a betegellátás színvonalának csökkenése árán tudják csak megőrizni. A fő gond a finanszírozási rendszerben keresendő: évek óta egyre nagyobb szakadék tátong az egészségbiztosítástól kapott bevételek és a növekvő kiadások (rezsi, munkabér stb.) között. A kétéves költségvetésben egyébként az egészségügynek szánt keret nem követi az inflációt, miközben az energia, az élelmiszer, a gyógyszerek ára 9 százalék körül emelkedik az idén.
S hogy is néz ki a magyar "vészhelyzet" a valóságban? Azt csak az tudja igazán, aki egy időre kénytelen-kelletlen a részesévé vált, illetve dolgozóként testközelből szemléli – no persze nem az amerikai filmsorozatot. Lapunknak nyilatkozó nővérek, orvosok elmondása szerint nem ritka, hogy ugyan minden tőlük telhetőt elkövetnek a betegek ellátása érdekében, de az eszköz-, a gyógyszer-, a nővérhiány minden területre rányomja a bélyegét. Számos kórház gyógyszerkészletét radikálisan lecsökkentették, nem tehetnek mást, addig tudják csak kezelni a betegeket, ameddig futja a készletből. Csak a legfontosabb gyógyszerekből van a raktárban, a többit szinte naponta vásárolják igény szerint a patikákból. Az sem ritka, hogy a drágább és hatékonyabb gyógyszert a fiatalabb betegeknek adják, és nem az idősebbeknek, függetlenül a betegség fajtájától. (Ez mellesleg alkotmányos jogokat sért.) Hihetetlen, de az is előfordul, hogy az ágytálat a mosdóba ürítik, és csapvízzel mossák ki, mert nincsen pénz fertőtlenítőszerre! Ez középkor – fogalmazott sommásan egy ápolónő.
Egy nővér három műszakos munkarendben átlagban 30-40 ezer forintot kap kézhez, a takarítónők még ennél is kevesebbet. Egy kórházi takarítónő elmondta: "a fizetésem egyedül a rezsire elegendő, másra nem, ezért dolgozom". A mentősök helyzete sem különb, 40 százalékuk minimálbérért dolgozik három műszakban. Nem csoda tehát, ha rengetegen elhagyják a pályát. Ha valaki fél évig kibírja, az már csodaszámba megy. Ha ennél is tovább marad, az – ahogy mentős berkekben mondják – már "hardverhibás", azaz javíthatatlan. Maradni fog, és a szakma varázsa annyira megfogja, hogy hosszabb távon is vállalja a hátrányos körülményeket. Főleg a középkorúak és az idősebbek döntenek így, ők viszont egy idő után általában megkeseredve az alkoholhoz nyúlnak. Többségük mellékállásokkal próbálja a megélhetését biztosítani, kórházakban, intenzív osztályokon éjszakai ügyeletet vállal, nappal pedig végzi a rendes munkáját (hétvégén is!). Így nem ritka, hogy havi 250 órát dolgoznak, és hangyaszorgalmuk díjaként akár nettó 80 ezer forint is összejöhet. Ez a top.
2001. 11. 02. (V/44)
