A kérdés fajsúlyát jelzi, hogy a témában Orbán Viktor miniszterelnök mexikói útja során személyesen tárgyal a spanyol miniszterelnökkel, mert az agrártárgyalások ideje alatt Spanyolország lesz az EU soros elnöke. Kényes kérdések például, hogy a magyarországi tej- és húsüzemeknek alig töredéke felel meg az EU szabványainak, de a forgalomba hozott élelmiszerek nagy részének minősége sem éri el az unió által előírt szintet. Az országjelentés szerint a tagjelöltek agrárszférája minőségi, egészségügyi, termelékenységi, befektetési és megtérülési szempontból az uniós szint felét sem éri el.
Franz Fischler a mezőgazdasági fejezetek megnyitása előtt világos üzenetet küldött Magyarországnak. Egy grazi szakmai csúcstalálkozón kifejtette, hogy amennyiben a magyar fél ragaszkodik ahhoz, hogy termelői a csatlakozás pillanatától kezdve megkapják a kompenzációs támogatások teljes összegét, az első körben nem válhat az unió tagjává! A probléma gyökere az, hogy az unió büdzséje 2006-ig rögzített, és ebben nem szerepelnek a csatlakozó országok. Tehát abban az esetben, ha 2004-ben csatlakozna bármely kelet-európai ország, mezőgazdasága két évig nem kapna támogatást. Bár nem az unió hivatalos álláspontja, mégis figyelemre méltó, hogy a francia Inra agrárkutató intézet (az Európai Bizottság mezőgazdasági főigazgatóságának megbízásából) készített tanulmánya szerint a legtöbb tagjelölt esetében legalább tízéves átmenetre lenne szükség a csatlakozás után a közös agrárpolitikába történő teljes integrációig. A tanulmány fő problémának a rendkívül alacsony termelékenységet és a magas rejtett munkanélküliséget tartja. A termelékenység növeléséhez Kelet-Európában négymillió gazdának kellene elhagynia a szektort, aminek beláthatatlanok lennének a következményei.
A mezőgazdasági főbiztos kioktató, kemény stílusban megfeddte országunkat amiatt is, hogy a gazdálkodók még mindig nem vehetik igénybe a mezőgazdaság felzárkózását segítő előcsatlakozási alap (SAPARD) forrásait, mivel a kifizetést lebonyolító intézmény – ellentétben a többi tagjelölt állammal – nálunk még nem állt fel. (Ez nemcsak azért probléma, mivel komoly támogatásoktól esünk el, hanem azért, mert ez jelzés az EU felé, hogy nem vesszük komolyan az előírásait, nem törekszünk az uniós normák átvételére.) Fischer kijelentette továbbá azt is, hogy az előcsatlakozási támogatások és a majdani, unión belüli agrárpénzek semmiképpen sem szolgálhatják a negatívumok fennmaradását. Másként fogalmazva, ha működnének is az intézményeink, akkor sem kapnánk támogatást a közös uniós agrárkasszából, mert nem felelünk meg az elvárásoknak, elsősorban a rendezetlen földtulajdonosi struktúra, a termelés szabályozatlansága stb. miatt.
2001. 11. 23. (V/47)
