Bush, Schröder és Chirac nagy pillanata. A világ szegény fele rájuk figyel Fotó: Reuters
Evianban, a svájci–francia határ menti városban összegyűlt világ legbefolyásosabb gazdasági vezetőinek csúcstalálkozóját most is demonstrációk, rendbontások zavarták meg. A szegénység leküzdéséért, a világbékéért síkraszálló több tízezres tömeg békés tüntetését egy szűkebb, radikális csoport garázdaságig fajuló atrocitássá változtatta át. A Fekete Tömörülés nev? csoport száz aktivistája néhány perc alatt jelentős pusztítást végzett Genf és Lausanne belvárosában, több embert, köztük rendőröket is kórházba kellett szállítani.
Evian előestéjén megjelenő brit gazdasági lap, a The Economist elemzése felhívja a figyelmet arra, hogy a szegény országokat sújtó polgárháborúk ma óriási áldozatokkal és biztonsági kockázatokkal járnak. A szegénység sok helyütt közvetlen összefüggésben áll a polgárháborúkkal, amelyek ma átlagosan 5-7 évig tartanak, és szinte kizárólag a gazdaságilag elmaradott térségeket sújtják, mintegy a szegénység egyik legnagyobb átkaként. A Világbank legutóbbi Fejlődési jelentése (World Development Report) is meghökkentő adatokat közöl a szegénység és a gazdagság növekedéséről, valamint a gazdag országok viszonylagos közönyéről. Igaz, hogy az elmúlt negyven évben húsz évet emelkedett a születéskor várható élettartam, és az analfabetizmus több mint a felére csökkent, viszont az elégtelen vízellátás okozta fertőzések következtében még ma is kilencven gyermek hal meg a világon minden tizenöt percben.
1990-ben 1,3 milliárd ember élt a szegénységi küszöb alatt a Földön. Mára ez a szám ugyan 1,2 milliárdra csökkent, de a nagy számok mögé nézve láthatjuk, hogy Afrikában például jelentősen nőtt a szegények száma. Itt ma 400 millió ember él kevesebb mint egy dollárból naponta, ami a kontinens lakosságának több mint a felét teszi ki. A jelenlegi előrejelzések alapján Afrika állapota továbbra is válságos marad. Ezzel szemben, amíg a hatvanas években a gazdag országok GDP-jük fél százalékát költötték segélyezésre, addig ma csupán 0,22 (!) százalékát. A Világbank vezető közgazdászai szerint a segélyre szánt összegek azonnali megduplázására lenne szükség, hiszen az elmúlt fél évszázadban a GDP-arányos segítségnyújtás soha nem volt olyan kevés, mint ma, amikor a fejlődő országok már sokkal jobban tudnák hasznosítani a segélyeket, mint eddig bármikor.
Az eviani csúcs kézzel fogható eredményei közé sorolható, hogy az USA 15 milliárd dolláros alapot különített el az AIDS visszaszorítására, ami nyilvánvalóan csak arra lesz elég, hogy egy világméretű katasztrófát megelőzzön. Sajnos nemcsak az AIDS okoz Afrikában hatalmas károkat, hanem a szinte folyamatosan megújuló polgárháborúk, törzsi villongások és kegyetlen mészárlások is. Franciaország és Nagy-Britannia vezetésével egy afrikai békefenntartó egység küldését is megszavazták a G8-tagok. A békefenntartók a volt brit és francia gyarmatokon igyekeznek majd rendet tartani, és a súlyos kongói fegyveres konfliktus megoldásában is részt vesznek. Említésre méltó, hogy öt afrikai ország már több mint két évvel ezelőtt kérte a G8-államok fegyveres segítségét a háborúk megfékezése érdekében.
A fejlődő országok minimális céljainak eléréséhez a Világbank szerint évente 100 milliárd dollárra lenne szükség, aminek a felét maguknak a fejlődő országoknak kellene előteremteni – összehasonlításképpen az iraki háború ennél jóval többe került! A gazdag országok ezzel szemben a rájuk eső 50 milliárd dollár segélynek csupán az egyharmadát ajánlották fel eddig. Ezt is csupán 2006-ra ígérték, ami jelentős lépés, de messze nem fedezi azt a tátongó szakadékot, amely az igények és a valós támogatások között húzódik.
2003. 06. 06. (VII/23)
