Szívességbankok Magyarországon

„Éva meg akarja tanulni a táblázatkezelő használatát. Tudja, hogy János, aki számítástechnikát tanít egy középiskolában, meg tudná tanítani neki. Felhívja tehát, és segítségéért cserébe felajánlja, hogy süt neki egy finom dobostortát. János szívesen adna neki néhány órát, de a tortára nincs szüksége, viszont kellene neki valaki, aki délutánonként hazahozza a gyerekeit az iskolából, amit viszont Éva, autó hiányában, nem tud megtenni…” – kezdi a szívességbankokról szóló „szakdolgozatát” Slonszki Tamás, aki, bár nemrég tragikusan elhunyt, de – az interneten is elérhető – munkássága alapján joggal tekinthető a szívességbankok egyik hazai szakértőjének. Hogy hány szívességbank vagy más néven kalákakör működik országszerte, nem tudni, hiszen ilyen nyilvántartás nem készült soha. Azonban a kalákakörök jellegéből is fakad, hogy túlszabályozni nem lehet őket.
„A kalákáknak nem is a közgazdasági jelentősége igazán fontos, hanem a társadalmi hatása. Az ember alapvető szüksége ugyanis a közösséghez való tartozás” – fejtette ki a Heteknek Almássy Tamás közgazdász, aki eddig három kalákakör létrehozásánál bábáskodott az Eger melletti Bátorban (lásd keretes írásunkat), Szegeden és Békéscsabán. Számára a „kalákatörténet” egy könyvvel kezdődött. A kilencvenes évek elején fogtak hozzá Guy Dauncey Összeomlás után (After the crash) című könyvének magyarra fordításához. A hazai kiadás majd tíz évvel később jelent csak meg – pont a World Trade Center elleni merényletet követően –, Almássyra viszont maradandó hatást gyakorolt a könyvben ismertetett módszer: a LETS (Local Exchange Trading), azaz Helyi Cserekereskedelmi Rendszer. Dauncey szerint a világgazdaság összeomlása után az egyik lehetséges forgatókönyv a LETS-hez hasonló kezdeményezések térnyerése. A LETS atyjának tartott kanadai Michael Linton az „eredetmonda” szerint épp munkanélküli fitneszedző volt, amikor 1983-ban megpróbálta rávenni a szomszédban lakó festőt, hogy segítsen rendbe tenni a lakását, és ő cserébe megszabadítja súlyfeleslegétől. Javaslata nem aratott tetszést, sem a festőnél, sem az autószerelőnél, akitől Linton cserébe egy új akkumulátorra számított volna. Linton hamarosan rájött, hogy ő most éppen a hosszú múltra visszatekintő kalákát próbálja megvalósítani. Ezek után toborzásba kezdett, remélve, hogy a kellő létszámú és képességű tagok között aztán megindulhatnak a közvetett cserék és az egészséges „körbetartozás”.
Slonszki említett tanulmánya szerint szívességbankot bárki alapíthat, nem kell hozzá milliárdos alaptőke, sem bejegyeztetés. Tulajdonképpen, ha csak két-három ember összeáll, már működhet egy szívességbank. (Fontos tapasztalat azonban, hogy még szoros barátságokat is meg tud rontani a kaláka, ha az addigi baráti gesztusokat is el akarják számoltatni. Ennek elkerülésére minden szakértő felhívja az érdeklődők figyelmét!) Almássy tapasztalatai alapján inkább felülről korlátos a kaláka létszáma (kb. ötszáz fő), hiszen a működés feltétele az átláthatóság és a személyes ismeretség, ami egyben helyfüggőséget is jelent. „Tényleg jó érzés megtapasztalni, amikor szemünk láttára találnak megoldást a személyes szükségek. Egyik ilyen fórumon egy férfi elmondta, hogy neki a gerincproblémái miatt masszázsra lenne szüksége, mire pár percen belül jelentkezett egy másik helybéli, hogy ő szakképzett gyógymasszőr.” Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a szívességbankok is csak akkor működőképesek, ha a tagoknak nem alapvető megélhetési szükségeik vannak. A kalákák nem alapélelmezésre vagy villanyszámla-fizetésre jönnek létre, de ha hat kisgyermekes anyuka megegyezik, hogy mostantól felváltva vigyáznak egymás csemetéire, ők már hamisítatlan szívességbankot alkotnak – teszi hozzá Almássy.
Mik lehetnek egy ilyen kezdeményezés kihívásai? Alapvető akadály a bizalom hiánya. „Akkora médiazajban élünk, hogy az emberek már szinte képtelenek bízni egy jó kezdeményezésben vagy éppen egymásban” – magyarázta Almássy. Második akadály lehet a húzóemberek időhiánya. A szívességbankok beindításához jellemzően egy önfeláldozó emberre van szükség, aki, ha kell, rászán három évet az életéből arra, hogy „pályára állítson” egy kalákát. Harmadik ok lehet a külső szabályozás. „Habár most már történtek változások, az előző szabályozói környezet szinte egybemosta a kalákákat a feketemunkával. Csak azért nem indultak vizsgálatok, mert elhanyagolható jelentőségű szervezetek ezek ma a magyar nemzetgazdaság egészében.” Nyugati tapasztalatok szerint egy jól működő szívességbank is legfeljebb csak tíz százalékos spórolást jelenthet egy család életében.

Kockás füzet és a bátri

Interjú Máthé Orsolyával, a Bátori Kaláka egyik alapítójával