A Magyar Nemzeti Bank évente két alkalommal publikálja stabilitási jelentését a magyar bankrendszer állapotáról. A november elején megjelent dokumentumból összességében egy javuló, ám még mindig nagyon ellentmondásos, ugyanakkor igen nyugtalanító kép rajzolódik ki. Természetesen vannak örvendetes fejlemények is, például az, hogy az MNB elemzése szerint a bankrendszer likviditása és tőkehelyzete például a tavaly év végi kritikus helyzethez képest sokat javult. Úgy látszik, a likviditási tartalékok nőttek, s a külföldi anyabankok tőkeemelései következtében a tőkeellátottság erősödött, s ezzel a rendszer sokkellenálló-képessége kielégítő. Ez jó hír. Ám az ugyancsak aggasztó, hogy a külföldi tulajdonosok immár két éve folyamatosan vonják ki a magyar gazdaságból a pénzt, a visszafizetett hiteleket nem helyezik ki újra, hanem kiviszik az országból. A számok magukért beszélnek: 2009 óta az MNB szerint 14 milliárd eurónyi, azaz a teljes magyar GDP majdnem 15 százalékát kitevő külföldi forrás tűnt el a nemzetgazdaságból. Természetesen tudjuk, hogy ez a folyamat nemcsak Magyarországra igaz, régiós jelenségről van szó. A nyugati bankok – mivel otthon is sok kihívással kénytelenek szembenézni – a kelet-közép-európai régióból folyamatosan vonják ki a likviditást. Mégis feltűnő, hogy Magyarországról a legintenzívebben. Míg Lengyelországból 2010 óta lényegében nem volt kivonás, s mértéke Csehországban, Lettországban s Romániában is 10 százalék alatti volt, Magyarországon a 30 százalékot is meghaladta.
Az MNB stabilitási jelentéséből kiolvasható másik – a fentiekkel lényegében összefüggő – jelenség a vállalati hitelezés drámai csökkenése. Itt azt látni, hogy 2008 harmadik negyedéve óta a vállalati hitelállomány folyamatosan, minden negyedévben csökkent. A vállalati hitelezés – lényegében a beruházások – pedig a nemzetgazdaság szempontjából kulcsfontosságú. Ezek biztosítják ugyanis a jövőbeli gazdasági növekedés alapjait. Ha a vállalkozások nem vagy csak rendkívül nehézkesen jutnak hitelhez, nem tudnak beruházni, a termelőkapacitások leépülnek, s a nemzetgazdaság – amint a GDP aktuális számaiból már most világosan látszik – negatív spirálba kerül. Az MNB prognózisa szerint ugyanakkor a jövőbeli kilátások sem adnak bizakodásra okot: 2015-ig érdemi változás a vállalati hitelezésben nem várható. Ebben pedig elsősorban a bankok rendkívül óvatos, visszafogott s egyre szigorodó feltételekkel végrehajtott hitelezési politikája játssza a főszerepet. Bár a bankszektor tudna, mégsem hitelez. A hazai vállalati finanszírozás leépülése különösen akkor feltűnő, ha körbenézünk a régióban. Tanulságos összehasonlítás, ha megnézzük a kelet-közép-európai országok vállalati hitelállományainak változását 2004 vége óta. Míg ezalatt a majdnem nyolc év alatt Magyarországon a vállalati hitelállomány — némi növekedést követően — 2012 nyarára lényegében a 2004-es szintre csúszott vissza, addig régiós versenytársaink szinte mindegyikében legalább a kétszeresére (például Szlovákia, Csehország, Lengyelország), egyes országokban a háromszorosára nőtt (például Bulgária, Románia). Az MNB szerint a folyamat megváltozása elképzelhetetlen anélkül, hogy a bankszektor nemzetközi összehasonlításban kirívó adóterhei csökkenjenek, s a szabályozói környezet kiszámíthatósága javuljon. Az MNB végkövetkeztetése szerint a magyar bankrendszer ilyetén hitelezési magatartása összességében prociklikus, vagyis egyáltalán nem segíti elő a receszszióból való kilábalást. Épp ellenkezőleg, azt egyenesen mélyíti.
De mielőtt a kialakult helyzetért kizárólag a bankokat tennénk felelőssé, a stabilitási jelentés egy másik markáns megállapítását is érdemes figyelembe venni. Az MNB álláspontja szerint ugyanis a bankrendszer jelenlegi legnagyobb kihívása, hogy a magyarországi hitelportfólió drámaian romlik. Az ügyfelek, mind a vállalkozások, mind a háztartások egyre kevésbé képesek hiteleik visszafizetésére. A vállalati ügyfelek esetében nem teljesítő hitelek aránya 2010 óta szinte a duplájára nőtt. Itt a teljes hitelportfólió immár több mint 20 százaléka vált nem teljesítővé. Sajnálatos módon sokkal jobb képet a háztartási hitelek sem mutatnak. Itt a 90 napos késedelemben lévő hitelek (NPL) aránya meghaladja a 16 százalékot, s a vállalati hitelállományhoz hasonlóan 2010 év eleje óta ez az arány is közel kétszeresére nőtt. Sajnos a forint svájci frankkal szembeni makacs gyengesége tovább nehezíti mind az ügyfelek, mind a bankok bajait, hiszen az elemzések azt mutatják, hogy a portfólióromlás leginkább a devizahiteleket érintette. Az egyre romló portfólió pedig azt jelenti, hogy a bankok tőkehelyzete folyamatos nyomás alatt van, jövőbeli veszteségeik fedezésére kénytelenek egyre több tartalékot képezni, s hitelezési aktivitásukat visszafogni, szigorítani.
2012. 11. 23. (XVI/47)
