A többi, hagyományos szénalapú erőművel szemben ugyanis a „tiszta” erőmű a szén elégetésekor nem bocsátja ki a szén-dioxidot a levegőbe, hanem elraktározza. A kormány ígéretes lehetőséget látott a projektben, ezért hatalmas állami támogatás biztosítása mellett megbízta a Southern Companyt a szénerőmű megépítésével. A megvalósítás azonban finoman szólva sem zajlik zökkenőmentesen: a SEC, az amerikai tőzsdefelügyelet a napokban csalás megalapozott gyanújával vizsgálatot indított a cég ellen, amelynek ráadásul a helyi lakosok tömeges pereskedésével is számolnia kell.
Pedig a terv megszületésekor még mindenki optimista volt. Azt ugyanis nagyon kevés szakember vitatja, hogy a fosszilis erőforrások környezetbarát felhasználása életbevágóan fontos kérdés. Nemcsak azért, mert az eltüzelt szén közel 45 százalékban felel a légkörbe bocsátott káros anyagokért, hanem azért is, mert a globális villamosenergia-termelés háromnegyedét még mindig a széntüzelésű erőművek biztosítják. Hovatovább az Amerikai Egyesült Államok bővelkedik olcsó és könnyen bányászható szénben, sőt, a beruházással fel lehetett volna lendíteni Mississippiben a már régóta haldokló szénbányászatot is, sőt, a térség egész gazdaságát. A helyszínként kijelölt Kemper megyében azért is fogadták kitörő örömmel a bejelentést, mert az ígéretek szerint legalább 12 ezer új és jól fizető munkahely jött volna létre az Államok legelmaradottabb térségében, ahol a munkanélküliség duplája az átlagosnak.
A szóban forgó CCS (carbon capture and storage)-eljárás lényege, hogy az erőmű nem engedi, hogy a felhasznált és elégetett szénből felszabadult szén-dioxid a légkörbe kerüljön, hanem azt megköti és elraktározza. Ezután a szén-dioxidot sűrített formában csöveken keresztül elszállítják és „deponálják”. Az első tervek szerint az így eltárolt szén-dioxidot elsősorban arra használnák föl, hogy a mélyben lévő és nehezen hozzáférhető kőolajtartalékokat ennek segítségével a felszín közelébe nyomják.
2016. 07. 22. (XX/29)
