Idáig talán még nem is lett volna baj ezzel az eszmefuttatással, végtére az érdekvezérelt udvariaskodás még akkor is része lehet a gazdasági diplomáciának, ha a vendéglátó egyszersmind az önfényezéstől sem tartóztatja meg magát. Orbán retorikájában azonban, bármiről beszéljen is, előbb-utóbb menthetetlenül előbukkannak a Nyugatot valamiképp pejoráló okfejtések; ha a Keletet magasztalja, biztosra vehetjük, hogy ezt csak a Nyugattal szembeállítva képes megtenni. Ezúttal arról szónokolt, mit élnek át a magyarok akkor, amikor azokkal a bizonyos kultúraépítő népekkel találkoznak. Olyasmit éreznek, „ami lassan eltűnik a nyugati világból: a büszkeséget. Az arab embereket büszkének tartjuk, ahogy saját magunkat is.”
Mármost aligha szorul elemzésre, mit jelentenek ezek a szavak valójában. Orbán szerint a büszkeség a magyarok és az arabok közös, őket a nyugatiaktól megkülönböztető sajátossága. És ezt az abszurd tételt azonmód összekapcsolja az európai vezetők alkalmatlanságának nem először előadott mantrájával: a jóléti államot nem képesek megmenteni, a 2008-ban kirobbant krízist nem tudják kezelni. A korábban erős országok válságban vannak, a szegénynek tekintettek viszont a világgazdaság motorját adják.
Orbán büszkesége különös „vivőanyaggal” működik. Ahhoz, hogy enyhén szólva sajátságos világképét fölényben tudhassa, minduntalan le kell szólnia azt a politikai közösséget, amelynek Magyarország valójában integráns része – vagyis az európai demokráciák rendszerét. Ebben a görcsös igyekezetben olyannyira mértékét veszti, hogy az elemi tényekkel sem törődik, aggálytalanul összehord hamis állításokat és egymásnak ellentmondó téziseket. Mert az természetesen nem igaz, hogy az európai válságkezelés csődöt mondott. Ellenkezőleg: hatalmas erőfeszítések, pénzintézeti invesztíciók és kormányzati megszorítások együttese révén az euró megőrizte értékét, és a német gazdasági hegemónia nem engedte bedőlni a déli országokat. A helyzet természetesen rosszabb, mint 2008 előtt, de a jóléti állam – bárha korlátok között – fennmaradt, és az északi országok prosperitása, vagyis az európai szolidaritás segít átvészelni a válságot.
2012. 11. 16. (XVI/46)
