Mármost nehéz eldönteni, hogy ezek a megszólalások egyszerűen dilettánsok vagy inkább álszentek. Az első feltételezés felettébb udvariatlan volna, hiszen politikával foglalkozó embereknek annyit mindenképp tudniuk kell, hogy a realitásokat nem lehet megkerülni – büntetlenül semmiképp. Ha tehát az LMP megpróbálja elhitetni magával, hogy szövetségkötés nélkül, egyedül is képes a kormányváltásra, akkor teljességgel elszakad a valóságtól, vétkesen túlértékeli önnön lehetőségeit, és végül minden kétséget kizáróan arra a sorsra jut, amit a Fidesz választási törvénye szán a kis pártoknak: hogy eltűnjenek a süllyesztőben. Róna professzor ugyan azt állítja, ezzel az alternatívával éppen Bajnai Gordon próbálta zsarolni az LMP függetlenségre törekvő politikusait, de engedtessék meg, hogy ezt az erős fogalmazásmódot több okból is kétségbe vonjuk. Amennyiben Bajnai szájából csakugyan elhangzott a süllyesztőre való utalás, az legfeljebb jóindulatú figyelmeztetés volt. Az Együtt 2014 ugyanis világosan felmérte azt, amivel a Schiffer-szárny nem óhajt számot vetni, vagyis a matematikai törvényszerűséget. Ez arra int, hogy a belpolitikai erőviszonyok ismeretében sem ma, sem az elkövetkező másfél évben egyetlen ellenzéki erő sem kalkulálhat az egyedüli győzelem esélyével. Mert ahhoz egyrészt egyik párt támogatottságában sincs elegendő növekedési potenciál, másrészt, még ha volna is, semmiképp se tenné lehetővé a biztonságos kormányzáshoz szükséges, döntő parlamenti többséget.
Elképzelhetetlen, hogy az LMP most fölénybe került kongresszusi küldöttei ezzel ne lennének tisztában. Amikor mégis arról beszélnek, hogy igenis tartják magukat a kormányváltás szándékához, akkor egyszerűen nem mondanak igazat. Hiszen éppen azért utasították el a széleskörű összefogást, mert valójában lemondtak a rezsim megbuktatásáról. Legalábbis 2014-ben biztosan. Számukra fontosabb annak a nagyralátó koncepciónak a fenntartása, miszerint újabb négy év múlva annyira megerősödik a megalkuvásmentes, „pólusképző” LMP, hogy akkor majd egymagában megszerezheti a kormánytöbbséget. Következésképp az ökopártnak ez a garnitúrája igazában 2018-ra készül, nem pedig ’14-re.
Csak hát ezt az utópiát nem meri őszintén megvallani saját szimpatizánsai előtt, mert jól méri fel a várható reakciókat. Tudja, hogy az LMP választóinak többsége már ma is az összefogást támogatja, mindennél előbbre valónak tekinti a mielőbbi kormányváltást; idővel pedig még nagyobb arányban lesznek közöttük azok, akik habozás nélkül leszavaznak bárkire, akitől Orbán elkergetését remélhetik. Schiffer legalább ezt világosan látja. Ezért kamuflál, és inkább vállalja a politikai analfabéta látszatát, amikor továbbra is azzal áltatja a közvéleményt, hogy az LMP másfél év múlva akar választást nyerni.
2012. 11. 23. (XVI/47)
