Mi volt a hordóban? A cikk fő állítása és a vége: „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. … Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!” Nem igazán egy probléma-orientált és higgadt érvelés. Nem kis rész, hanem a „jelentős rész” itt a lényeg.
A vödör-cikk egy pár nap múlva született, ebben elmagyarázza, hogy nem úgy gondolta, mint ahogy írta. Próbálja menteni a menthetetlent: „Nem akar itt senki likvidálni sem cigányt, sem zsidót, sem feketét, sem arabot, sem senkit. S ha valaki likvidálni akarna, jómagam és a pártom állna elsőként ennek útjába, tetszik ez nektek, vagy sem, nem érdekel. De jó, ha tudjátok: ami van, fenntarthatatlan és robbanás előtt forrong.”
A forrongásban egyébként igaza van, épp ezért érthetetlen, hogy vajon az első cikkbe miért pakolta bele azt a hordónyi gyúanyagot. Azaz mégis érthető, Bayer meg is mondja a második cikkben: „Azért, hogy ne a Jobbik tematizálja ezt az egész kérdéskört a maga bornírtságával.” Persze, kellenek az ilyen médiaügyi mesterkedések, tematizálni kell, a Jobbiktól terepet hódítani. De kérdem én (is): nem lehetett volna tematizálni a második cikk hangnemében? Tematizálni csak úgy lehet, hogy a lobogó tűzre egy kanna benzint öntünk? És most, hogy már nem a Jobbik tematizál (néhány hétig), akkor mi van? Ha már megint a Jobbik lesz előnyben, akkor újabb ilyet kell írni nemes versenyben a kurucinfóval?
2013. 01. 11. (XVII/2)
