A feszültséget azok gerjesztették, akik ellentüntetőként jelentek meg a székház előtt. Némelyek egyre közelebb mentek a fiatalokhoz, láthatóan azzal az eltökélt szándékkal, hogy közvetlenül az arcukba üvöltve provokálják őket. S miután a rendőrök ezt nem akadályozták meg, csupán a másik csoport fegyelmezett türelmén múlt, hogy semmiféle atrocitást nem sikerült kirobbantani. Bár nem sok híja volt.
Egyszer csak odaállt az egyik diáktüntető elé egy idős férfi, megpróbálta lerángatni a fiatalember nyakából a transzparenst, és közben azt sziszegte: „ Akarsz egy kis sósavat az pofádba?” Kamera vette a jelenetet, este már képernyőre került. Döbbenten nézhettük az eszelős erőszak hirtelen feltörését, bárha a verbális fenyegetés ezúttal nem vált tettlegessé. De kié lesz a felelősség, ha más alkalommal ezek a célirányosan feltüzelt civil csapatok a békeharc jegyében netán összecsapnak azokkal, akiknek politikai nézeteivel nem értenek egyet?
Meggondolták-e vajon a Fidesz urai, milyen szellemet szabadítanak ki a palackból, amikor párthíveiket ráuszítják az állampolgári engedetlenség jogával élő honfitársaikra? Valóban azt gondolják, hogy érdekükben áll olyan helyzeteket teremteni, amelyek akár súlyos incidensekbe torkollhatnak? Mennyi kockázatot hajlandók vállalni csak azért, hogy folyamatosan karbantarthassák a törzsszavazók hangulati kondícióját? Hol van a politikai felelőtlenség határa?
2013. 03. 14. (XVII/11)
