A retorikai – és persze gondolkodásbeli – bajok ott kezdődnek igazán, mikor a kormányfő túllép szubjektív óhajai és meggyőződései körén, s olyan kijelentéseket tesz, amelyek nyilvánvalóan nem felelnek meg a valóságnak, azaz tényként semmivel sem igazolhatók. A jáki beszédben is hallhattunk néhány, enyhén szólva sem hiteles állítást.
Az egyik úgy szól, hogy 2010-ben a választók „ránk bízták Magyarország új alkotmányának létrehozását”, ehhez pedig „le kellett bontani” a magyar alkotmányról „azokat a hagymakupolákat, amelyeket a kommunista rendszer épített rá”. Nos, először is tudnivaló, hogy a Fidesz választási programja még utalás formájában sem tartalmazta az alkotmányozás ígéretét, és az – minden utólagos híreszteléssel ellentétben – kampánytémája sem volt a jobboldalnak. Következésképp a választók ezt a feladatot semmiképp sem bízhatták rá az új kormányra. Azokat a bizonyos hagymakupolákat pedig csakugyan le kellett bontani, de 1989-ben, majd a rendszerváltás után ez meg is történt; Magyarország a kilencvenes évektől már nemzetközileg elismert, demokratikus jogállamhoz illő alkotmánnyal rendelkezett. A Fidesz által mostanában oly sokat emlegetett, úgynevezett ‘49-es, sztálinista alkotmánynak már nyoma sem maradt, mire Orbánék nekiláttak kimunkálni azt az „alaptörvényt”, ami viszont gyorsan lerombolta az alkotmányos jogállamot.
A Jákon előadott másik miniszterelnöki kinyilatkoztatás szerint „Európa egy agresszív, szekuláris, internacionalista és családellenes látomás csapdájába esett, ami logikusan vezet a saját keresztény hagyományai feladásához. (…)
2013. 05. 03. (XVII/18)
