A trafik önmagában sem rossz üzlet, de a kormánypárt gondoskodott róla, hogy a leendő boltok engedélyezett árulistájának egymást követő kiegészítéseivel még sokkalta jövedelmezőbbé tegye. Noha az egész koncessziós procedúra indoklása úgy szólt, hogy a fiatalok egészségének védelme érdekében kell csökkenteni a dohányárudák számát, az újabb szabályozás szerint már szeszes italt, lottó- és totószelvényt, valamint fagylaltot is kínálhatnak majd a nemzeti trafikok; úgyhogy az ifjúság megóvásáról szóló mesét senki nem veszi be. Nyilvánvalóvá vált viszont, hogy a trafikpályázat eleve egyfajta célzott vagyonjuttatást szolgált. A szekszárdi hangfelvétel szó szerint tartalmazza, hogy az önkormányzatok fideszeseinek a jobboldali klientúra javára kellett dönteniük. Ezzel pedig egyszersmind lehetővé vált, hogy a kiválasztottak között létrejöjjenek azok a „kapcsolódási pontok”, amelyek az egyes boltokat meghatározott személyeken keresztül hatékony hálózatokba tömörítik. Vagyis aligha túlzás azt mondani, hogy a közös irányítással működtetett kiskereskedések láncolata majdhogynem nagykereskedelmi forgalmat bonyolíthat le.
Kormánypárti politikus egyebek között már csak ezért sem beszél a szekszárdi hangfelvételről. Maga Orbán Viktor sem említi abban a rádióinterjúban, amelyben egyébként keményen kiáll a pályázati eljárás kifogástalansága mellett. Jól tudja, soha nem ismerheti el, hogy bármi nem stimmelt a pályázatok elbírálása körül, mert egyetlen vékony szálon az egész botrány kibontható volna. Nem lehet beáldozni még a szekszárdi „illetékeseket” sem, hiszen napnál világosabb, hogy a nyertesekről csak úgy dönthettek, hogy előbb valahonnan megkapták a pályázók területi listáját, amit aztán a megfelelő jelölésekkel ugyanoda vissza is kellett küldeniük. Ezen a vonalon messze lehetne jutni a politika berkeiben, és relatíve rövid úton kirajzolódna a jogtalan állami protekcionizmus térképe.
A kormányfő azzal is tisztában van, hogy emberei a trafikmutyiként elhíresült akció során feltehetően törvények egész sorát sértették meg. Ha ez beigazolódna, a rezsim nem élhetné túl a felelősségre vonást, mert az szükségképp érintene olyan felsővezetőket is, akik személyükben testesítik meg a rendszert. Amennyiben pedig az ország teljes nyilvánossága előtt kétségtelenné válna – mert már a kormány által irányított média sem tagadhatná el –, hogy ez a politikusi garnitúra miként értelmezte a nemzeti együttműködést, akkor a Fidesz keresztet vethet a remélt választási győzelemre.
2013. 05. 24. (XVII/21)
