Ugyanakkor természetesen a hatalom mai letéteményeseinek minden korábbi politikai erőnél egyértelműbb rombolása áll vizsgálatuk fókuszában. A második Orbán-kormány torz demokráciafelfogásában látják mindazon bajok forrását, amelyekre mind a Tavares-jelentés, mind a Velencei Bizottság dokumentumai felhívták már a nyugati demokratikus közösség figyelmét. És ezekről a maguk hazájában külügyi kutatásokkal foglalkozó szakértőkről végképp nem lehet azt állítani, hogy a „nemzetközi baloldal bérencei”, netán egy „világméretű liberális összeesküvés” aktorai; de nem is újságírók, akiket a budapesti kormánykörök akár vélt, akár valós politikai-ideológiai elkötelezettségük szerint skatulyáznak – bár ezzel a rendszerezéssel jobbára meggyűlik a bajuk, hiszen épp a konzervatív média képviselői bírálják őket a legkövetkezetesebben.
Mindenesetre új fejlemény, hogy immár nem csupán az európai és az amerikai sajtó kritizálja mind erőteljesebben a deformált magyar hatalmi berendezkedést, a hivatalos állameszmény rangjára emelt nacionalizmust, a tekintélyelvű kormányzást és a kétharmados parlamenti többség gátlástalanságát, hanem a politikatudomány művelői is. Ez rossz hír az orbánizmus külképviseletein szolgálatot teljesítőknek, mert bár eddig sem volt könnyű dolga azoknak a nagyköveteknek, akiket hazulról arra utasítottak, hogy zártkörű rendezvényeken és a nyilvánosság fórumain egyaránt határozottan szálljanak szembe a kormányukat – úgymond – lejáratni próbáló újságcikkekkel, de ezután a feladat különösen hálátlanná válik majd. Hiszen a bírálók egyre több kikezdhetetlen hivatkozással élhetnek, ha bizonyítani akarják, hogy nem ítélik meg rosszul a magyar állapotokat. Felettébb kétséges, hogy Martonyi János emberei közül, illetve a miniszterelnök környezetéből bárki bármely diplomáciai színtéren képes lenne hitelt érdemlően cáfolni a pártatlan külügyi elemzéseket.
Az amerikaiak például – szemben a magyar kormány hivatalos diadaljelentéseivel – kíméletlen pontossággal leírják, hogy „Magyarország gazdasági kilátásai jelenleg gyászosak”. És részletezik: „Az export, a fogyasztás, a beruházás és a GDP növekedése várhatóan tovább stagnál, míg a kormány eladósodottsága a GDP
2013. 07. 26. (XVII/30)
