Mármost csekély a valószínűsége annak, hogy a Fidesz immár számlálatlan szóvivői közül senki nem hallotta volna a vitán felül figyelemreméltó hírt. A máskor oly fürgeelméjű kommunikátorok azonban mintha elszabotálták volna a megtisztelő feladatot, hogy meggyőző magyarázatot adjanak mindazoknak, akik rosszindulatúan némi részrehajlást sejdítenek a természetvédelmi hatóság eljárása mögött. Sajnálatos ez a restség, hiszen a szokásos, kézenfekvő és főként érdemi válaszok egyikével – mondjuk olyasmivel, hogy „a bukott maffiabaloldal rágalmai nem érnek fel hozzánk” – nyilvánvalóan lefegyverezhették volna a legmegrögzöttebb kétkedőket is.
Ha azonban ennél is nagyobb intellektuális ambícióval látnának munkához, ezt az ellenzéki nemzetrontás cinizmusával felfújt ügyet összekapcsolhatnák a kormányfő valamely ideológiai igényű alapvetésével, és annak fényénél mindjárt világosabbá tehetnék, miért nem kellene akár a legcsekélyebb mértékben is feltételezni, hogy valami nincs rendben a Szévíz-völgyi bányaengedélyek körül. Példának okáért, emlékeztethetnék a közvéleményt, hogy a miniszterelnök úr nemrégiben a Wall Street Journalnak adott interjújában kifejtette: „Nem mindegy, hogy az emberek bíznak-e a nemzeti intézményekben. Magyarországon nő a nemzeti intézményekbe vetett bizalom.” Nos, ha ezt a megejtő tételt axiómaként fogadjuk el – és miért ne fogadnánk? –, akkor már eleve kizárható, hogy a természetvédelmi hatóság, úgy is mint nemzeti intézmény, ne élvezné mindannyiunk növekvő bizalmát.
Ha pedig az iménti idézet folytatását is felidézzük, szemernyi kételyünk sem maradhat a kormányfői szentencia igazsága iránt. Mert Orbán Viktor azt is mondta még a nemzeti intézmények felé áradó bizalmunkról, hogy „ez különösen fontos akkor, amikor az európai intézmények iránti bizalom mindenütt csökken”. Milyen konzekvens iránymutatás! Hiszen a miniszterelnök úrtól már korábban megtudtuk, a Nyugat köztudomásúan hanyatlóban van, magától értetődik hát, hogy ebbe a feltartóztathatatlan alkonyatba belejátszik az európai intézmények végromlása is.
2013. 08. 02. (XVII/31)
