A baloldali orientációjú Demokratikus Kerekasztal (DEKA) egyik legfontosabbnak hirdetett feladata a társadalmi, illetve a nemzeti minimum kidolgozása. A kezdeményezők tiszteletre méltó előzékenységgel felszólítják az arra fogékony jobboldaliakat, hogy ők is hozzanak létre egy kerekasztalt, amelynek eszerint ugyancsak ki kellene dolgoznia a maga nemzeti minimumát. Az csak a kisebbik baj, hogy ennek következtében mindjárt lesz két különböző nemzeti minimumunk, amelyeknek egyeztetése során össze is lehet veszni. Mert ha egyszer már valaki valamit kidolgozott, akkor ragaszkodik fáradságos munkája gyümölcséhez. De mondom: ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy ezek a minimumok nem lennének nemzeti minimumok. Mert nincs baloldali meg jobboldali nemzeti minimum. A nemzet fogalma megelőzi és felül is múlja, vagy ha tetszik: magába foglalja a pártpolitikai oldalakat. Attól nemzeti.
Ha valamit, akkor a nemzeti minimumot a bal- és a jobboldaliaknak közösen kellene meghatározniuk, éppen a jelenlegi áldatlan állapotokat orvosolva, amikor is mindenki, aki kellő elhivatottságot érez – márpedig erre a regnáló hatalomviselők nagy hajlandóságot mutatnak! – legyárt magának egy külön bejáratú nemzetfogalmat, amelyet adott pillanatban előránt, mint nyulat a cilinderből, jobbára hamis nézeteinek igazolására.
Nem azt állítom, hogy a bal- és a jobboldalnak nem lehet egymástól eltérő nemzetfogalma, de a minimum követelménye kétségkívül az, hogy a különbözőségek ellenére léteznek közös értékek is. Ha pedig ezek közösek, akkor aligha ésszerű a két oldal egymástól elkülönített munkálkodására buzdító felhívás. Ahogy a Demokratikus Kerekasztal egyéb, alapvető célkitűzései is vitathatóak.
2015. 01. 23. (XIX/4)
