Hazai körülményeink között meglehetősen nehéz élő civil társadalomról beszélni, pusztán egy-egy szegmensének vannak virulens megnyilvánulásai, de annak általános értelemben vett – valóban társadalmi – jelentőségére nézve kevés értékelhető mozzanatot tudunk felmutatni. A szakmai csoportok tiltakozó akciói megmaradnak a hivatás szűk körén belül, s még akkor sem váltanak ki a saját határaikat meghaladó következményeket, ha az általuk felvetett problémának eszmei-elvi alapon lennének az adott foglalkozási ágon belül tevékenykedő személyek érdekeit messze felülmúló, általános érvényű üzenete is.
Ugyancsak elgondolkodtató, hogy amennyiben az internetet posztmodern világunk Fórum Románumának tekintjük, és az ott megjelenő véleményeket, a kommentelők megnyilvánulásait a civil társadalom információcseréjeként értékeljük, akkor aligha kaphatunk megnyugtató képet az erőszakmentességről. Túl sok az indulat, a harag és a gyűlölködés, amely megfosztja a résztvevőket a párbeszéd egymást gazdagító lehetőségétől.
Ennek ellenére, bármit is akarjon elhitetni a kormányzat, tagadhatatlan, hogy hazánkban és a régiónkban lezajlott rendszerváltásban döntő szerepet játszottak a civil társadalmak, nélkülük sehol sem lehetett volna a pártállami rendszereket lebontani.
2017. 02.24. (XXI/08)
