hetilap

Az írott és elektronikus sajtó sok helyen beszámolt a laikusok körében is nagy érdeklődést
kiváltó maradványokról. Egyebek között a szokatlanul gyorsan nyilvános megtekintésre
kiállított lelet spontán fogadtatását a televízióban is láthattuk. Egy idős
asszony meghatottan közölte, hogy eljött megnézni, végtére is honnan, kitől, mitől
származunk. Fiatal pár esküvői díszben látogatta meg az egyszeri és különleges kiállítást,
hogy életközösségük hivatalos vállalása előtt a kezdetekre visszatekintsen.
Senkinek egyetlen kérdése sem volt a tényszerűen közölt adatokra vonatkozóan; úgy
tűnik, a lelet hátterének kicsit is mélyebb magyarázata, mondjuk a 10 millió éves
kor megállapításának módja és megbízhatósága, valamint az öszszes következtetés
levonása kizárólag a szakemberekre tartozik. Pedig a közölt adatok korántsem maguktól
értetődőek és egy nyitott gondolkodású laikus is feltehette volna például azt a
teljesen jogos és megválaszolásra érdemes kérdést, hogy hogyan állapították meg a
lelet 10 millió éves korát tényszer? magabiztossággal szinte azonnal, akkor, amikor
a maradványok egy része még a földben volt? Az ásatások ugyanis a legváltozatosabb
természeti körülmények között, a nyílt terepen folynak, ahol aligha van azonnal
bevethető és valóban megbízható kormeghatározási módszer. Az ilyen vizsgálatokhoz
jól felszerelt laboratóriumokra van szükség és a tudományos igényesség felveti a többszöri
mérés konzisztencia-vizsgálatának, hibaanalízisének és más elv? mérésekkel való
összevetésének kérdéseit is. A kormeghatározási módszerek pedig önmagukban is
nagyon sok nehézséggel kerülnek szembe, mivel közvetett módszerek, és sok olyan
alapfeltevést alkalmaznak, amelyek bizonytalansága nem elhanyagolható.

A szenzációs leletnek a médiában történt bemutatása, közvetetten ugyan, de nagyon
határozott és egyértelm? módon mindannyiunk számára azt az üzenetet közvetítette,
hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki, és az általunk ismert Világegyetem
evolúciójának jelenleg ismert legbonyolultabb, spontán terméke. Az evolúció olyan mélyen
áthatja az ezredforduló emberiségének gondolkodását, hogy százmilliók számára az
egyetlen lehetséges világmagyarázatot jelenti. Aki nem fogadja el az evolúciót, azt
gyakran korszerűtlen gondolkodásúnak, a modern tudomány eredményeit megkérdőjelező
tévelygőnek, netán fundamentalista vallási tanoktól megkötözöttnek bélyegzik. Fel
kell tenni a kérdést: valóban összeegyeztethetetlen a tudomány és a világ Teremtőjében
való hit? Alaposabb elemzés és logikus gondolkodás után határozottan kijelenthetjük:
egyáltalán nem. Jóllehet a világi hírforrások, a média ritkán adnak helyt a tudomány
azon képviselőinek, akik a teremtés mellett éppen a tudomány elveivel, modelljeivel
és módszereivel érvelnek, és figyelemreméltó kritikát fogalmaznak meg az evolúcióval
szemben, nem tagadható le, hogy vannak ilyen fórumok és számuk világszerte növekvő
tendenciát mutat. Érdekes megfigyelni, hogy éppen az egyetemes tudomány legújabb
eredményei kényszerítik ki, hogy megtörjön a tudomány kisajátítására
folyamatosan törekvő evolúciótan egyeduralma és a tudomány képviselői alternatív
világmagyarázatot kínáljanak fel.



Az eredet mindenek előtt



Bármilyen tanulmányokat folytat is valaki, nagyon fontos, hogy tisztában legyen a
szakterülethez tartozó kezdetek, az eredet kérdésével. A kémiát tanuló személynek
mélyrehatóan érdeklődnie kell az elemek keletkezése és a kémiai reakciók lefolyását
irányító törvények iránt. A magyar nyelv és irodalom mélyebb tanulmányozása nem
csak nyelvünk eredetének kutatására ösztönöz, de elvezet az emberi nyelv eredetének
kérdéséhez is. A XX. század utolsó negyedének forradalmian új, az összes más
tudományt segíteni képes, szintetizáló tudománya, az informatika megkerülhetetlenné
teszi, hogy az információról alkotott köznapi értelmezésünket megváltoztassuk. Az
informatikát hivatásszerűen alkalmazó szakembernek előbb-utóbb el kell gondolkoznia
a kibernetika tudományát megalapozó Norbert Wiener szállóigévé vált, világnézeti
jelentőség? kijelentésén: "Az információ – információ, nem anyag és nem
energia. Az olyan materializmus, amely ezzel nem számol, nem aktuális többé". A biológiának
természetesen foglalkoznia kell az élet és az élő szervezetek különböző fajainak,
fajtáinak eredetével. Hasonlóan: a csillagászat iránt érdeklődők első kérdéseinek
az Univerzum keletkezésére kell vonatkoznia. A sort sokáig folytathatnánk.

Az eredet kérdését illetően minden szakterületre nézve kiemelhető a tanulmányozást
ösztönző okok három nagy csoportja: a tudományos okok, a szociológiai okok és a
személyes okok.

A tudományos okok esetében arra kell először rámutatni, hogy a tudomány az okra és
az okozatra épülő érvelésen alapul. Ha az ember az okozatot közvetlen okával veti
össze, majd ezt az okot ennek okával, végül mindenképpen szembekerül az eredendő ok
kérdésével. Ugyanakkor a természeti törvényekre és folyamatokra vonatkozó tudományos
ismeretek mindenkori szintjén szükséges a keletkezésükkel kapcsolatos problémák észlelése,
mert e nélkül lehetetlen volna új tudományos elvek felfedezése és a jelenségek jobb
megértése.

A szociológiai okok szintén sokrétűek. A szociális problémák megoldásához feltétlenül
szükség van az őket befolyásoló fizikai, kémiai, biológiai és egyéb természeti
folyamatok (pl. az atomenergia, a fosszilis tüzelőanyagok, az ökológia, a génsebészet,
a hallucinogén kábítószerek, stb.) mélyebb megértésére. A társadalomtudományok
számára nélkülözhetetlen az általuk vizsgált társadalmi valóságok (pl. népcsoportok,
kultúrák, bűnözés, háborúk, gazdasági jelenségek, stb.) eredetének ismerete. Ide
tartozik a politikai gondolkodás hangsúlyának állandó változása, a történelmi
alapok ismerete nélküli divatmásoló irányzatok haszontalansága, amely különösen a
mindenkori fiatal korosztályok szellemi fejlődését gátolja, a társadalom valódi értékeinek
felismerését és tudatosítását nehezíti.

A személyes okok közül első helyen azt emeljük ki, hogy minden embernek nélkülözhetetlen
szüksége van identitástudatra és személyes célokra, ez pedig eredetének bizonyos
tudata nélkül lehetetlen. Eredetéről alkotott felfogása feltétlenül meghatározza a
társadalomban elfoglalt helyéről, szerepéről alkotott elképzeléseit. Az eredet kérdésének
és értelmének helyes tudományos megközelítése hiányában a mai fiatalok egyre
nagyobb számban fordulnak a tudománnyal szöges ellentétben álló olyan megoldásokhoz,
mint az "értelemtágító" kábítószerek, a varázslás, az asztrológia és más
hasonlók.

A hivatásukat szerető és ezeket a jelenségeket visszaszorítani szándékozó pedagógusoknak
ezért feltétlenül szükségük van az ember eredetének és jövőjének józan, értelmi
és érzelmi szempontból is kiegyensúlyozott felfogására.



A hit dönt



Úgy gondolom, mind az evolúciótan, mind a teremtéstan hívei egyetértenek abban a megállapításban,
hogy "minden tudományosnak nevezhető elmélet tények és ezen tényeknek legalábbis
nem ellentmondó feltételezések összetartozó rendszere". Az sem képezheti vita tárgyát,
hogy a tudomány lényege maga a tudományos módszer, amelyben egy hipotézist (elméletet)
kísérleti (tapasztalati) úton ellenőrzünk. Nagyon leegyszerűsítve, egy olyan lépéssorozatról
van szó, ahol (1) megfogalmazzuk a problémát; (2) kialakítunk egy hipotézist
(modellt, elméletet); (3) kísérletek útján összevetjük az elméleti és
tapasztalati adatokat; (4) értelmezzük az összehasonlítás eredményeit és következtetéseket
vonunk le; (5) megkíséreljük javítani a modellt (elméletet), ezért változtatások céljából
visszatérünk a (2) lépéshez.

Végső soron azt mondhatjuk, hogy a parttalan filozófiai viták helyett egy állítás
bebizonyítását illetően a tapasztalat válik az igazság kritériumává a tudományban.
Ha azonban az eredetünk a kérdés, a tapasztalat megszerzése lehetetlen.

Ez azt is jelenti, hogy a tudósok elmélkedhetnek a múltról vagy a jövőről, de valójában
csak a jelent figyelhetik meg. Miután a természettudósok egyetértenek abban, hogy a
természettudományos gondolkodás elsődleges bázisa a megfigyelés, nyilvánvaló következmény,
hogy amit nem lehet megfigyelni, az természettudományosan nem vizsgálható. Márpedig
sem az élet kialakulását, sem a fajok egymásból való kialakulását nem lehet
megfigyelni. A fajok evolúciója, ha volt is ilyen folyamat egyáltalán, régen befejeződött
akkor, amikor Darwin nevezetes könyvét 1859-ben először publikálta.

Márpedig a legtöbb oktatási intézményben, az általános iskoláktól az egyetemekig,
azt tanítják, hogy az evolúció bizonyított tudományos tény. Ugyanezt erősíti a
legtöbb természettudományos televíziós műsor, ezt hallhatjuk számos ilyen jelleg?
rádióműsorban, ilyen magyarázatok olvashatók a természettudományi múzeumok többnyelv?
eligazító tábláin. Pedig szólni kellene – éppen a tudományos objektivitás megőrzése
és a tévedés lehetőségének joga érdekében – azokról a rendkívüli nehézségekről,
ellentmondásokról, amelyek az evolúciótant valójában terhelik.

Először is nyíltan kellene beszélni arról, hogy a modern evolúciós elméleteknek azért
van számtalan változata, mert az evolúció mechanizmusa – a Világegyetem evolúciójától
a sejten belül lejátszódó folyamatok evolúciójáig – valójában ismeretlen. Hipotézisek,
modellek, elméletek szép számban vannak, de egy hipotézist egy másik hipotézissel a
tudományban nem lehet bizonyítani.

Az 1959-ben megrendezett Centenáriumi Darwin-ünnepségen az evolúció hívei még egységben
léptek fel és magabiztosan ítélték meg felfogásuk tudományos megalapozottságát.
Sir Julian Huxley (a Darwin tanait erőteljesen támogató és népszerűsítő Thomas
Henry Huxley unokája) a következő szavakkal összegezte a tudományos közvélemény álláspontját:

"Az első dolog, hogy megállapítsuk a darwini evolúcióelméletről: az többé már
nem elmélet, hanem tény. Nincs komoly természettudós, aki tagadná azt a tényt, hogy
az evolúció bekövetkezett, csakúgy, mint ahogyan nem tagadná azt a tényt sem, hogy a
Föld a Nap körül kering. ... Jelenleg minden neves evolúcióbiológus egyetért abban,
hogy az élet evolúcióját a természetes kiválasztódás folyamata irányítja, semmi
egyéb."

Az ezt követő évtizedekben egyre inkább illúzióvá vált a fenti megállapítás és
a természetes kiválasztódás elégtelensége újabb és újabb evolúciós faktorok
bevonását, majd végső érvként az anyag önszervező képességének a tudományban
igencsak szokatlan, misztikus bevetését eredményezte. Az evolúció mechanizmusát
illetően felismert nyilvánvaló ellentmondások 1980-ban már éles vitákhoz vezettek a
Chicagói Természettudományi Múzeumban megrendezett kongresszuson, ahol mintegy 150
jeles evolucionista találkozott, hogy megvitassák a felmerült problémákat. Négynapos,
többnyire zárt ajtók mögött zajló heves vita után az evolucionisták egyetértettek
abban, hogy "az evolúció tény". Azt illetően azonban már nem tudtak megállapodni,
hogy tulajdonképpen mi is ez a tény. A közismert mondás, miszerint "a tények makacs
dolgok", itt szó szerint megmutatkozott.

Szó sincs ugyanis magától értetődő dolgokról, hiszen a The New York Times beszámolójából
az derül ki, hogy az összegyűlt tudósok nem tudták kielégítő módon megfogalmazni
az evolúció mechanizmusát, másrészt abban a kérdésben egyezségre jutni, hogy miként
lenne eldönthető, hogy az evolúció folyamata így vagy úgy ment-e végbe.

Az eredetünk alternatíváit jelentő "evolúció vagy teremtés" vita három
sarkalatos pontja tézisszerűen is öszszefoglalható.

1. A világ kezdeteire vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen tudományosan bebizonyítani.
Mind az evolúció, mind a teremtés elfogadása hit és nem tudomány kérdése.

2. Vagy a teremtés igaz, vagy az evolúció: nincs harmadik lehetőség. Hitelesen és
világosan fogalmazza ezt meg George Wald, Nobel-díjas angol biokémikus:

"Amikor az élet földi eredetéről van szó, csupán két lehetőség kínálkozik: a
teremtés vagy a spontán keletkezés (evolúció). Nincs harmadik út. A spontán
keletkezést (az ősnemzést) 100 évvel ezelőtt megcáfolták (Pasteur), de ez csak
egyetlen más végkövetkeztetéshez vezet el bennünket: a természetfeletti teremtéshez.
Ezt nem tudjuk elfogadni filozófiai okokból (személyes indítékokból); ezért azt választjuk,
hogy elhisszük a lehetetlent: azt, hogy az élet önmagától, véletlenül jött létre."

3. Jóllehet, mind az evolúció, mind a bibliai teremtéshit hozzáférhetetlen a tudományos
módszerek számára és mindkettőt hit által kell elfogadni, ez nem jelenti azt, hogy
az ismert tudományos tények és megfigyelések ebben az alapvető kérdésben semmilyen
támpontot nem adnak. Éppen ellenkezőleg: a tudományos tényeket fel kell használni
arra, hogy segítsék tisztázni: a világ kezdeteire vonatkozó melyik modell valószín?bb,
ezért a beléjük helyezett hit intelligens és nem vak.



Evolúció: kritikátlanul?



Elismeréssel kell utalnom itt arra, hogy a hazai tudományos élet és a média, ha igen
szerény mértékben is, bizonyos lehetőséget ma már nyújt a tudományos és világnézeti
kérdésekben kisebbségben lévő, de logikailag következetes, a tudomány írott és íratlan
szabályait betartó, érvekkel jelentkező tudósok, kutatók és más szakemberek számára,
ezáltal támogatja a nyitott gondolkodás kialakulását. A Magyar Tudomány cím?
rangos folyóirat 1998-ban számos cikket közölt, amelyben a tudomány és hit, a hiszékenység,
az evolúció és a teremtés, az alternatív világmagyarázatok témakörében élesen
szembenálló nézetek csaptak össze anélkül, hogy a vita személyeskedéssé vagy érzelmileg
terheltté vált volna. Megtiszteltetés számomra, hogy résztvevője lehettem ennek a
nagy szellemi kihívást és élményt jelentő vitának.

Írásomat a médiából ismert híradással kezdtem, ugyanilyen módon szeretném (ebben
a cikkben) befejezni. 1999. augusztus 11. számomra nemcsak a napfogyatkozás miatt marad
emlékezetes, hanem a Kossuth Rádióban az Esti Krónika után elhangzott, tudományos igényesség?
műsor miatt is, amelyben szerepelt egy, az élet eredetét egészen új megvilágításba
helyező interjú Charles Thaxton professzorral, aki a közelmúltban Magyarországon is járt
és több felsőoktatási intézményben előadásokat tartott, egyebek között a
Budapesti Műszaki Egyetemen és a Miskolci Egyetemen. Thaxton a beszélgetésben
kiemelte, hogy a tudományon belül minden a materializmusra korlátozódik, holott ezt
semmi nem indokolja. Ez hiba, mert a tudományosság kritériumai semmi olyat nem
tartalmaznak, hogy eleve ki kellene zárnunk természetfeletti tényezőket. Ha ezt tesszük
– márpedig az evolucionisták ezt teszik – olyan előítélettel kezdünk hozzá a
természet vizsgálatához, amely megakadályozhatja az igazság megismerését. A
riporternek az 1953-ban végrehajtott híres Miller-féle kísérletre célzó kérdése
kapcsán kiemelte, milyen erős mértékben befolyásolta már a kísérlet megtervezését
is az a prekoncepció, ideológiai alapú előítélet, hogy az élet élettelen kémiai
anyagokból, az "őslevesnek" elkeresztelt valamiből alakult ki spontán nemzés,
abiogenezis által. Figyelmen kívül hagyta ez a kísérlet azt a tényt, hogy nem voltak
tiszta kémiai anyagok a Föld akkori fázisában, a termodinamika második főtétele értelmében
a keletkezett aminosavak gyorsabban lebomlottak volna, mint amilyen ütemben létrejöttek,
hacsak külső intelligencia nem segít a létrejött magasabb rend? molekulák "elmentésében"
és felszaporításában, és így tovább. Thaxton a lényegre tapintott, amikor
megjegyezte: "A kísérletek eredményei, sokszor a kísérletező eredményei, és
azokat nem a természet mutatja be önmagától és önmagáról."

Arra a kérdésre, hogy Darwin vajon ma, a XX. század végén is megírná-e A fajok
eredete cím? könyvét, Thaxton határozottan így felelt: "NEM. Mai ismereteink az élő
szervezetekről, a sejt belső felépítéséről és működéséről öszszehasonlíthatatlanul
mélyebbek, mint Darwin korában voltak. Az új tudományos ismeretek szintézise nagyon
erősen valószínűsíti az Intelligens Tervező közreműködésének megkerülhetetlenségét."

(A szerző egyetemi tanár, informatikus)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek