Tanulmányában azt írja, az öngyilkos merényletek megoldhatatlan probléma elé állítják a hagyományos büntetőjogot. Miben látja ezt a megoldhatatlanságot?
- Annak ellenére, hogy az öngyilkos merénylet a terrorizmus legveszélyesebb formája, a büntetőjog a kilátásba helyezett szankcióval nem tud a potenciális elkövetőre visszatartó hatást gyakorolni. A visszatartó hatás két tényezőtől függ: a kilátásba helyezett szankció súlyosságától és az adott bűncselekmény felderítési mutatójától. De hogyan tartsuk vissza az öngyilkos merénylőt? Még ha a legsúlyosabb büntetést helyeznénk is kilátásba, lenne-e visszatartó ereje annak, ha kijelentjük: az elfogott öngyilkos merénylők halálbüntetésre számíthatnak. Vagy ha a merénylőnek esetleg azt is be kell kalkulálnia, hogy az akció végrehajtása közben lelövik? Az öngyilkos merénylőt a büntetőjog jelenlegi eszköztárával nem lehet visszatartani, egyszerűen azért, mert nincs veszítenivalója. A legtöbb, amit veszíthet, hogy nem a tervezett helyen és időben, hanem pár kilométerrel arrébb és kicsit korábban vagy később hal meg. A büntetőjog tehát csődöt mond az egyik legsúlyosabb modern bűnözési formával szemben. És ezzel a szituációval sajnos analógiát mutat a terrorizmus finanszírozása elleni szabályok hatékonyságának a kérdésköre is.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás költségeinek mértéke azt sejteti, hogy az akciókhoz felhasznált költségek eltörpülnek az okozott kár nagysága mellett.
2010. 03. 05. (XIV/9)
