Az elmúlt hetek európai szintű vitájának középpontjában az egyik legjelentősebb brüsszeli pozíció állt. Az Európai Bizottság terjeszti elő az uniós törvényeket, felügyeli a tagállamok költségvetési politikáját, érvényesíti az uniós szerződéseket, és tárgyal a nemzetközi kereskedelmi megállapodások ügyében. Ezeket a hatásköröket pedig egyetlen ember, mostantól öt évig már szinte biztosan Jean-Claude Juncker fogja össze és irányítja majd. Hivatalos jelölését mindössze a brit és a magyar miniszterelnök ellenezte.
David Cameron szerint a brüsszeli alkumester, Juncker neve annyira egybeforrt az európai projekttel és a politikai unió kiépítésére tett erőfeszítéssel, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök valószínűleg blokkolni fogja az EU megreformálására tett javaslatokat. Ez pedig a mérsékelt vagy radikális euroszkeptikus pártokra szavazó európaiak millióinak arcul csapását jelenti – hangzott Cameron érvelése. „Ez az egész folyamat csak megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az EU-nak változásra van szüksége” – jelentette ki a brit miniszterelnök már annak tudatában, hogy Juncker-ellenes erőfeszítései vereséget szenvedtek. Azt ugyan sikerült elérnie, hogy most először a konszenzusos megállapodás helyett szavazással döntöttek az Európai Bizottság elnökének jelöléséről, de az állam- és kormányfők így is 26–2 arányban megszavazták az EP-választásokat májusban megnyerő Európai Néppárt csúcsjelöltjét (Spitzenkandidat).
A brit miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy az európai vezetők még meg fogják bánni döntésüket, ezt a „visszafordíthatatlan lépést, amivel az Európai Parlament kezébe adták a hatalmat a döntésben az állam- és kormányfők helyett”. David Cameron szerint ezzel gyakorlatilag hatalmi átrendeződés zajlott le Brüsszelben az Európai Parlament javára, aminek hatásköre jelentősen megnövekedett. Tény, hogy mindez olyan mértékben változtatja meg a politikai és alkotmányos egyensúlyt az EU-ban, amire a lisszaboni szerződés csak utalást tartalmaz. Mégsem gondolta volna senki, hogy az Európai Parlament ilyen hatékonyan keresztülviszi a passzus számára legkedvezőbb értelmezését az Európai Tanácson. A Guardian „szeizmikus léptékűnek”, a Financial Times pedig „földrengésszerűnek” minősítette ezt a változást.
A jelek szerint azonban az állam- és kormányfők nem is hagyják ezt annyiban. A szavazás után még a Juncker egyik fő támogatójának számító Angela Merkel is jelezte, hogy – ahogyan a csúcstalálkozóról készült hivatalos dokumentumban is rögzítették – felül fogják vizsgálni az Európai Bizottság elnökének jelölési folyamatát (lásd keretes írásunkat). Egy brit politikus szerint a tanulság: soha ne írjunk alá olyan dolgokat, amelyeknek nem tudjuk a valódi jelentését és a valódi következményeit (mint amilyen a lisszaboni szerződés).
Egy másik, nem kevésbé lényeges erőeltolódásnak is tanúi lehettünk az elmúlt hetekben Juncker jelölése kapcsán, ez pedig a hatalmi átrendeződés Berlin javára – hívja fel a figyelmet a tekintélyes brit Telegraph kolumnistája. „Egy rosszalló tekintet Merkel részéről, és a svéd, valamint a holland miniszterelnökök már be is álltak a sorba.” Az Európai Parlament a szerző szerint valójában a német koalíciós pártok komplex hatalmi harcának a színtere. „Ha a német szocialisták nem akarták volna a jelöltállítási vitával otthon sarokba szorítani Merkelt, Juncker már rég túl lenne a megválasztásán, és előadókörútját járná Európában.” Ráadásul a Spitzenkandidat intézményének ötlete is német politikusoktól származik, akik a szerző szerint így akarták uniós szinten megvalósítani a német föderalista modellt. „Ha Németország el akarja rejteni, mekkora hatalma van Európában, akkor szörnyen rossz munkát végez” – áll a szakértő végső konklúziójában.
A brit ellenzék vezetői szerint azonban David Cameron végzett szörnyen rossz munkát Juncker-ellenes kampányával. Ed Balls szerint Nagy-Britannia nem őrizheti meg világszintű befolyását, ha Európában elveszti azt. „Még sosem láttam ilyen kétbalkezes tárgyalásokat” – jelentette ki a brit árnyék-pénzügyminiszter. Ed Miliband, a brit Munkáspárt vezetője szerint a britek elszigetelődtek, és „egy lépéssel közelebb kerültek Európa kijáratához”, ami szerinte nagy veszélyt jelent a szigetország gazdaságára nézve. A májusi választásokon győztes, euroszkeptikus UKIP vezetője szerint – aki egyébként egyetértett Cameron Juncker-ellenességével – Cameron rossz harcba ment bele, amiből végül „porig alázva” került ki. Mindezek ellenére Juncker megígérte, hogy megpróbál megoldást találni a britek politikai aggodalmaira.
David Cameronnal ellentétben Orbán Viktor nem vesztesen került ki a Juncker jelölését ellenző kampányból, sőt. Közép- és hosszú távon sokszorosan megtérülhet az itt befektetett energiája. Elképzelhető ugyanis, hogy amennyiben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indítana Magyarország ellen, a magyar kormány könnyen „bosszúhadjáratot” tételezne fel Juncker részéről. Még inkább elképzelhető ez, ha a médiaadó kapcsán indul vizsgálat a Bizottság részéről. Az RTL luxemburgi székhelye ugyanis gyanúsan egybecsenghet a volt luxemburgi miniszterelnök érdekeltségeivel. De hogy a bosszúnak vagy az összeesküvésnek akár a látszatát is elkerülje, elképzelhető, hogy Juncker az eddigieknél sokkal komolyabb biztosi pozíciót ajánlhat fel Magyarországnak.
Amennyiben Juncker július 16-án az Európai Parlamentben is megkapja az abszolút többséget (a 751 képviselőből legalább 376 szavazatát), november elsejétől ő váltja majd José Manuel Barrosót az Európai Bizottság élén. Ugyanezen a napon, vagyis július 16-án ül össze újra az Európai Tanács is, hogy döntsön a többi függőben lévő kinevezésről. A két megüresedő poszt az Európai Tanács elnöki széke, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselőé. A tagállamok ezt követően, vélhetően még a brüsszeli nyári szünet előtt bejelenthetik, hogy kit jelölnek biztosnak az Európai Bizottságba.
Kétsebességes Európa
Frakció nélkül a jobboldal
2014. 07. 04. (XVIII/27)
